Heti bejegyzésünk középpontjában Hans Richter áll, aki egyébként német festőművész volt, emellett azonban a film világába is belekóstolt a 20-as években, mely tény egyáltalán nem elhanyagolandó. A dada és a film című írásában korának dadaista filmes törekvéseit sorakoztatja fel rövid összefoglalójában, melyben helyet ad saját, 1928-as Vormiattagssput című alkotásának, melyről a következőket vallja:
A történet nagyon egyszerű: négy keménykalapnak, néhány kávéscsészének és nyakkendőnek „elege lesz” és fellázad, ami 11.50-től 12-ig tart; aztán visszasüllyednek a szürke hétköznapokba. (Darius Milhaud és Hindemith működtek közre ebben a filmben, az eredeti partitúrát Hindemith komponálta, de azt később a nácik megsemmisítették.) A lázadó alattvalók utáni hajsza (a tárgyak egyúttal emberek is) képezi a témát. Ezt sajátos közjátékok szakítják meg, amelyek a kamera lehetőségeit teljes mértékben kihasználják a gravitáció legyőzése, valamint tér és idő a természeti törvényektől mentes alkalmazása érdekében. A lehetetlen valósággá válik, hiszen a valóság ismeretesen világmindenségünknek csupán egyik formája.
Hans Richter: A dada és a film című írása:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése