Szirtes mindenütt!

Szombaton délután nyílt a pécsi Zsolnai Kulturális Negyedben, nevezetesen az m21-ben Szirtes János tárlata, melyet a későbbiekben két másik kiállítás tesz egésszé: október 22-én a Várfok Galériában és a Várfok Project Roomban találkozhattok majd a művész munkáival.
 Addig is itt a mi kedvencünk tőle:

TMa

Heti bejegyzésünk középpontjában Hans Richter áll, aki egyébként német festőművész volt, emellett azonban a film világába is belekóstolt a 20-as években, mely tény egyáltalán nem elhanyagolandó. A dada és a film című írásában korának dadaista filmes törekvéseit sorakoztatja fel rövid összefoglalójában, melyben helyet ad saját, 1928-as Vormiattagssput című alkotásának, melyről a következőket vallja:


A történet nagyon egyszerű: négy keménykalapnak, néhány kávéscsészének és nyakkendőnek „elege lesz” és fellázad, ami 11.50-től 12-ig tart; aztán visszasüllyednek a szürke hétköznapokba. (Darius Milhaud és Hindemith működtek közre ebben a filmben, az eredeti partitúrát Hindemith komponálta, de azt később a nácik megsemmisítették.) A lázadó alattvalók utáni hajsza (a tárgyak egyúttal emberek is) képezi a témát. Ezt sajátos közjátékok szakítják meg, amelyek a kamera lehetőségeit teljes mértékben kihasználják a gravitáció legyőzése, valamint tér és idő a természeti törvényektől mentes alkalmazása érdekében. A lehetetlen valósággá válik, hiszen a valóság ismeretesen világmindenségünknek csupán egyik formája.





Hans Richter: A dada és a film című írása:

Ajánló - Mit rejt a MOCAK?


Ki járt már a MOCAK-ban? Fel a kezekkel! Na és a Wawel-ban? Valószínű, hogy az utóbbi kiütéssel győzne egy ilyen szavazáson, ha Krakkó kihagyhatatlan látnivalóiról beszélünk. A Krakkói Kortárs Művészeti Múzeum (azaz a Museum of Contemporary Art of Krakow) alig fél óra sétára van a történelmi városrésztől, mégis pang az ürességtől, mint általában az összes kortárs művészeti kiállító tér egy napos kedd délelőtt. Ám ez ne rettentsen el senkit, a MOCAK gyomrában bizony érdekesebbnél érdekesebb kiállítások sorakoznak épp ebben a pillanatban is. Csak egyet szeretnék kiemelni a négy kiállítás közül a Crime in art címen futó tárlatot, melyet joggal lehet kissé hatásvadásznak nevezni, ám tagadhatatlanul leköti a szemlélőt két órára és inkább mosollyal az arcán, mint fintorral távozik. A cím, azt hiszem, magáért beszél ebben az esetben: sorozatgyilkosok, úszó holttestek, emberi testnedvekkel festett képek, minden, ami szem-szájnak ingere. (Vagy nem!) Az összkép mégis szórakoztató, sőt meggyőző. Természetesen itt van minden a témában kihagyhatatlan húzónév: a Chapman fivérek, Daniel Spoerri, Andres Serrano, Danny Devos. Ám sok olyan a magyar látogató számára ismeretlen (ám nem kevésbé érdekfeszítő) művésszel is találkozhatunk, mint Rafal Bujnowski, Hubert Czerepok, Taryn Simon. Szóval, ha véletlenül Krakkó felé vinne az utatok, mindenképp látogassatok el a MOCAK-ba, ígérem nem fogtok csalódni.

Hubert Czerepok
Group portrait
2009, own technique, 29.7x21 cm

Hubert Czerepok Group portrait című munkáján több, mint húsz sorozatgyilkos portréját illesztette egymásra, hogy végül csupán egyetlen zaklatott portréban egyesüljenek. (Na de a legjobb, hogy potom 150 zlotyiért megveheted a múzeumi shopban a művet kapucnis pulcsi formájában, hát ki ne szeretne több mint 20 sorozatgyilkost a mellkasán viselni? :D )

TMa

Ahogy ígértük, a soron következő művészünk Man Ray, akit az avantgárd fotográfia jeles képviselőjeként tartják számon. Legismertebb munkája az Ingres hegedűje című fotó. Ahogy a következő két filmje, ez is a húszas években készült.



Első filmje a Visszatérés az értelemhez 1923-ban készült. A rendezővé avanzsálódott fotográfus a filmet improvizációként képzelte el, ezzel szembe helyezkedett a film azon típusával, mely az életben megtörténteket egy az egyben rögzíti. Az exponálatlan filmszalagra szórt tűk és gombok az átvilágítás után sajátos alakzatokat adtak ki. 




Második filmjét 1926-ra datálják, címe Emak Bakia (baszk cím) magyarul Ne zavarj!, melyben felhasználja az előző filmjében alkalmazott módszert, s ezt tovább is fejleszti. 


TMa

Két új rovattal újulunk majd! Ez TMa (téma!) címmel fog futni és minden kedden olvashatjátok! Egy-egy választott témával foglalkozunk majd, elsőként olyan képzőművészekkel, akik a film világába is alkottak. Ezek közül a filmek közül szemezgetünk.
Ezen a hétre Fernand Léger francia születésű festőművész filmes munkájára fókuszálunk. 

A Léger-re jellemző képeken a néző hengeres, csőszerű formákat láthat. 1924-ben kísérleti animációs filmet rajzolt, ez volt a Balette Mécanique (Gépi balett) című futurisztikus film, melyben közreműködött többek között Man Ray is, akiről majd a jövő héten írunk! 

Fernand Léger
The exit of the russian ballet